Bár gyermekkoromban egy egészen hosszú ideig egyiptológus akartam lenni, mégis ez az első alkalom, hogy itt járok.  Fantasztikusan sokszínű ez az ország, és az itt élő emberek is. Különböző bőrszínű, arcvonású, társadalmi osztályú embereket ismertem meg eddig. A közelebbi barátok nagyon kedves, szeretetteljes és gondoskodó emberek. Örülök, hogy ismerhetem őket. Ők jómódban élnek, és velük együtt nagyon kellemes élményeket szereztem én is az eltelt pár nap alatt.

Ma éppen a gizai piramisokat néztük meg, ahol egy teljesen más típusú energiát tapasztalhattam meg. A piramisokat körülvevő árusokét, akik valamiért azt gondolják, hogyha nagyon erőszakosan rátapadnak a turistákra, és ajánlgatják a szkarabeusz bogarakat, pólókat, sapkákat, a tevegelés lehetőségét, akkor jutnak sok pénzhez. Elnézve a „sikereiket”, nem értem miért nem változtatnak.

Volt közülük egy, aki nem ezt a stratégiát követte. A sok erőszakos ember között kedvesen megszólított bennünket egy fiatalember. Valahogy más, kellemesebb energiákat sugárzott, így Kriszta barátnőm szóba elegyedett vele. Végig kísért minket a piramisok között, és bár tudtuk, hogy ő is a megélhetését keresi itt, mégsem éreztük azt, hogy meg kellene szabadulnunk tőle. A végén, mikor búcsúztunk, nem fogadott el pénzt, de a beszélgetés során egyre inkább elkezdett minket érdekelni az éjszakai, sivatagi tevegelés lehetősége, tábortűzzel, amit ajánlott. Csupán azért, mert figyelt ránk, kedves volt, és szelíd.

Időnként, amikor a félelem uralkodik el rajtad, lehet, hogy te is erőszakosan követeled magadban az Élettől, hogy adja meg végre, ami jár. De ha te lennél az Univerzum, kinek adnál szívesebben, aki erőszakosan kér, vagy annak, aki a szeretet energiáját tartja életben önmagában? Ha eddig nem teljesen úgy működtek a dolgaid, ahogy szeretted volna, akkor változtass. Csináld másképp!

forrás: http://www.teljessegviraga.hu/blog/csinald-maskepp/