Amit tiszta szívvel, erőlködés nélkül kérsz az Univerzumtól, az valóra válik.

Vannak helyzetek az életben, mikor megérkezel egy olyan állapotba, amikor úgy érzed már mindent megtettél, amit tudtál, nem maradt más, csak bízni. A bizalom pedig arra indít, hogy adj.

Néhányan majdnem üres zsebbel ajándékozzák el az utolsó forintjaikat. Annyira nincs már bennük ebben az esetben félelem, hogy csak az örömre tudnak figyelni, amit adás közben éreznek.

Egyszer, mikor éppen nagyon nehéz helyzetben voltam, elhaladtam az utcán egy koldusasszony mellet, aki rendszeresen a budapesti Opera ház mellett a földön ülve kéregetett. Nagyon hideg tél volt, és ő akkor is a földön ült, arcát teljesen a föld felé hajtva, kendővel a fején, úgy, hogy semmit nem lehetet látni belőle, egyik kezét előrenyújtva kért némi alamizsnát. Nagyon titokzatos volt, sokszor láttam már őt, de az arcát soha nem sikerült megfigyelnem. A keze ápolt és tiszta volt, és én annyira megszántam, hogy szívem minden jó szándékával adtam neki utolsó fillérjeimből.

Esküszöm, hogy éreztem az áldása energiáját visszaérkezni rám, rendkívül erőteljesen. A „ találkozás” után az életem napokon belül jobbra fordult, és azóta is sokszor eszembe jut ez a titokzatos lény.

Van a spirituális fejlődésnek néhány olyan szakasza, amikor légüres térben, a félelmeid utolsó maradékán függve lógsz a semmi felett. Látod magad a semmi ágán reszketni, és mégis megszületik a szívedben a döntés: ezentúl minden félelmedet elengeded.

Nem vagy többé hajlandó félelemből teremteni, lesz, ami lesz. Igazából semmi biztosítékod nincs, hogy mi lesz ezután, de már nem is érdekel. Odaadod magad Istennek, tegyen veled, amit jónak lát. Megérkezel a tökéletes bizalomba, és szeretetbe, és ráhagyatkozol. Mutassa meg számodra, hogy merre lépj. Legyen meg az ő akarata!

Az Univerzum nem mérlegeli, hogy megérdemled-e az ajándékait, hogy elég jó vagy-e. Tudja, hogy csoda vagy, akit ő teremtett.

Szeretettel, 

Arató Mónika
www.TeljessegViraga.hu