http://www.teljessegviraga.hu/blog/pokol-vagy-mennyorszag/

Van egy nagyon tanulságos történet, aminek a pozitív oldalát ma megtapasztaltam kétszer is. Tanúja lehettem, ahogy az emberek segítenek, ahelyett, hogy mások nehéz helyzete mellett érzéketlenül elsétálnának. Olvasd el a tanmesét! Nem most találkozom vele először, de már akkor is annyira megérintett, hogy időről időre újra felidézem magamban.

Istennel beszélget egy ember:

– Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal áll, az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezd csorogni a nyála a finom falatok láttán. Ahogy azonban jobban körülnéz, azt látja, hogy az emberek, akik az asztal körül ülnek, csont soványak, éheznek, és halál sápadtak. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a karjához. 

Mindegyikük eléri a ragus tálat és vesz egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb, mint a karjuk, nem tudják a kanalat a szájukhoz emelni. Az ember megborzong nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondja:

-   Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz lépnek. Isten kitárja azt, és a látvány, ami az ember elé tárul, ugyanaz, mint az előző szobában. Ott áll egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezd folyni a nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartanak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak, és nevetve beszélgetnek egymással.

Az ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

– Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Ma tanúja voltam annak, hogy egy fiatalember, akinek van ideje, felajánlotta a segítségét annak, akinek nincs. Annak is tanúja voltam, hogy egy ember, akinek vannak jelenleg nem használatban lévő ingatlanjai, baráti áron felajánlotta az egyiket annak, akinek nincs. Van, akinek tudása van, van, akinek csodás képességei. Az emberek képesek egymást támogatni, szeretetteljesebb módon, mint ahogy eddig tették. Valami változik, és mi döntjük el emberek, együtt, hogy Mennyországot vagy Poklot teremtünk.