ALKOSD MEG, KONKRÉT képekben, GONDOLATILAG, a te saját jövődet. És erre gondolj minél többet, erősítsd gondolatilag ezt az energiát, minél több gondolatot, minél több energiát adsz hozzá ehhez a képhez annál inkább alakítod nap mint nap.

Alakíts egy magot, alakíts egy alap elképzelést, és ehhez mindig tegyél hozzá valamit, egészítsd ki mindig valamivel, egészítsd ki újabb ötletekkel, de az alapötletet mindig tartsd észben, és ha minden nap, napi rendszerességgel adsz hozzá egy pici energiát, akkor ez a mező, ez a gondolat mező ez az energia egyre több lesz, egyre nagyobb lesz, egyre jobban gyarapszik.

Szóval ez így nagyon szépen hangzik, de nincs bővebben kifejtve, mit is jelent ez a földi körülmények közt. Ez nem egy sima kívánságlista készítés (lásd a Titok című könyvet például, vagy akármelyik hogyan gazdagodjunk meg könyvet), annál sokkal több és kevesebb. Az életem nem attól fog megváltozni, hogy minden nap 20-szor vagy mindegy hányszor aktívan gondolok a vágyott dolgaimra, festegetem a képemet magamban és egyszer csak láss csodát, már meg is kaptam. Ha ez így működne, akkor a világon nem lenne betegség, háború, éhinség, gyilkosság és még sok olyan dolog, amit általában rossznak tartunk. (Az persze megint egy másik kérdés, hogy mi a rossz, de ez most mellékes.) Az ember tele van félelmekkel, és ennek kiegyensúlyozására épít magának egy pozitív gondolatkört. De majd ha ez meg ez lesz, akkor az milyen szuper lesz. És most még nem akarom, de majd jövőre. Nekem az lenne a legjobb, ha ... és itt jönnek  a kitételek, feltételek és ami ebbe nem illik bele, azt kizárjuk, nem is halljuk meg, nem is látjuk meg tán. 

Személy szerint nagyon sokat dolgoztam, dolgozok azon, hogy a félelmektől megszabaduljak, hogy ne húzzanak vissza, hogy az lehessek, aki vagyok kötöttségektől mentesen. És akkor történt egy beszélgetés, amit nem éltem meg jól, és csak az zakatolt egy fél napig a fejemben, hogy ez most mi volt. Mit akarnak ezzel elérni nálam. Aztán leesett. Ja, hogy a félelem kidobása nem elég. Ha nincs helye a rúd egyik végén levő vödörnek, akkor a másik oldali vödör sem kell, mert kibillen az egész az egyensúlyából. Tehát a pozitív gondolatok, amit egy adott ügyhöz kapcsoltam igaziból már elvárások voltak, amiktől nem is láttam tisztán. Túl sok volt a reménykedés, a vágyakozás, a de szép is lenne, ha. Viszont ezek ugyanúgy gátolnak, mint a félelmek. Nem engedik látni a dolgok igazi természetét. Már nem a semleges energiában voltam, hanem átléptem az egó területére oly észrevétlenül, hogy öröm volt nézni. 

Alkosd meg gondolatilag a jövődet? Persze, de nem úgy, hogy én most egy nagy házat szeretnék, egy Volvo autóval, magas barna férjjel és két gyerekkel. Ez így nem működik. Ez az Én, ez nem a Lélek, az univerzumtól meg oly távol van, mint Makó Jeruzsálemtől. Tudjuk, hogy mit szeretnénk, aztán engedjük át a dolgok levezénylését az univerzumnak. Ez nem azt jelenti, hogy ne gondoljunk szép dolgokra, hogy vessünk el minden reménykedést. Csak ne mi akarjunk lenni a főszervezők.