Szerintem minden ember fénylény. Muszáj, hogy az legyen, ha egyszer vannak fénymunkások, nem? Az én értelmezésemben a fénymunkás a fénnyel dolgozik amellett, hogy maga is fény. Illetve a Kryon üzenetben is le van ez írva így, habár azt csak most olvastam el újra, anno erre nem figyeltem fel.
És itt ehhez kapcsolódik valami, ami a legutóbbi levelem után jutott az eszembe. Egy olyan ártatlannak tűnő dologból jött, hogy az ego élőlény, és mindenáron a fennmaradásáért küzd. Ez indított el egy gondolatlavinát a fejemben, ami azóta is csak nő és egyelőre nem látom, hogy meg akarna állni.
A földi léthez kaptunk egy testet. A lélek, a fény, a tiszta energia ami fentről jön le, ebben testesül meg. De a földi lét a dualitásról szól. Semmi nincs az ellenpólusa nélkül. Mi az ellentéte a léleknek? Természetesen az ego. És az ego egy önálló tudattal rendelkező identitás, ami a fizikai testhez jár, akár akarjuk, akár nem. Minden, amit ő akar szöges ellentétben áll a lélek céljaival. Az ego hozza a káoszt, okozza a háborúkat, a betegséget, mindent, amitől az emberek meg akarnának szabadulni. De ez nem egyszerű, hiszen ehhez meg kellene szabadulni az egotól, ami viszont nem lehetséges, amíg lélegzetet veszünk. Az egot csak kordában lehet tartani, felismerni, hogy mit miért csinál és így tudatosítva nem megcselekedni azt, ami egyébként kézenfekvőnek, logikusnak tűnik. Ilyen értelemben az ego a "gonosz", amiről a Bibliában is írnak. A Pokol és a Mennyország nem kitalált helyek, mindezek bennünk vannak. Mi vagyunk azok, akik már életünk során meghatározzuk, hogy mit élünk meg. Járunk-e a sötétségben, megtapasztalva a pokol minden kínját, vagy kiemeljük magunkat és megkapjuk a vele járó nyugalmat és békét.
Huh, itt kicsit megijedtem, mert ez így merésznek tűnt, aztán eszembe jutott a Miatyánk szövege, ahol az van, hogy "szabadíts meg a gonosztól". Nem megmenteni kell bennünket tőle, mint egy tőlünk függetlenül létező dologtól, hanem megszabadítani attól, ami bennünk van! Hihetetlen!
És akkor visszakapcsolódnék az elejéhez: Nem minden emberen látszik, hogy fényből lenne, mert az ego uralja a lelkét, nem engedni csillogni, nincs aki megtisztítsa a rápakolt "sötétségtől". De ez nem jelenti azt, hogy a sötétség alatt nincs ott az isteni lélek, aki ugyanolyan fényes minden emberben. De a sötétség útja a könnyebb út. De ez már a Star Wars hatásköre, ahol ezt nagyon szépen levezették mindenkinek, aki megnézte egyszer is az eredetileg készített 3 rész valamelyikét. A sötétség a félelmen, a haragon, az indulatokon él, azon hízik. Mindig is csábítóbb volt, könnyebb járni rajta, vele, mint a fénnyel. A fény látszólag nem ígér semmit, se hatalmat, se pénzt, se hírnevet. Semmit, ami az egohoz köthető, ami a földi lét fizikai megtestesülése. Csak homályos célzások vannak a Mennye Atyáról, meg az ő szeretetéről, és az emberek többsége úgy képzeli, hogy majd ha meghal, akkor lesz ebből valami, ha egyáltalán lesz. Mert még ez sem biztos. Miért is csinálna bármit egy megfoghatatlan "kincs" reményében? Holott itt van a kutya elásva: nem halálunk után részesülünk a jutalmakból, hanem már itt, a földi lét során. Ha teszünk érte, ha dolgozunk rajta, ha azt az egyszerű igazságot meglátjuk, hogy Isten bennünk van, ha felfogjuk, hogy a gondolatainkkal teremtjük a valóságunkat (a magunkét, nem másét!!!) akkor a világ csodálatos módon ki tud simulni. Ez a legmegdöbbentőbb: mindenkinek a kezében ott a sorsa, és rajta áll, hogy mit tesz, hogyan él.